Egy kísértet egy halott személy (ritkábban állat) állítólagos megnyilvánulása. Az általános elképzelés szerint a kísértet az elhunyt személy testetlen szelleme vagy lelke, ami a Földön marad a halál után. Némely hagyomány szerint a kísértet csak az illető személyiségének maradványa és nincs közvetlen kapcsolatban szellemmel vagy lélekkel. A világ valamennyi kultúrája hordoz kísértetekről szóló történeteket, de különböznek az elképzeléseik arról, hogy pontosan mik is ők és hogy mennyiben valóságosak vagy csak a képzelet szülöttei. Olyan lények, melyek normális emberként élve élősködnek a még nem elhunyt emberek között. Állítólag tudnak átformálódni, emberi szemnek láthatatlanná, de a gépeket(például fényképezőgép, kamera) nem tudja becsapni. Egy régi fotós egy kastélyt próbált lefényképezni, aminek a históriájában egy nő halt meg. A fotós vissza hívatta a kémiai fotót és látott rajta egy félig átlátszó szoknyás nőt. A kép felvételekor a fotós nem látott semmit.

A kísértetek mérete és alakja megegyezik az élőlényekével, de "ezüstös", "homályos", "félig átlátszó", vagy "füstszerű". A parapszichológia az "anyagot", amiből a kísértetek vannak, "ektoplazmának" hívja. A kísérteteknek nincsen anyagi testük, mint az eleven embereknek, ehelyett asztráltestük van. Gyakran nem teszik magukat láthatóvá, hanem más módon érzékeltetik a jelenlétüket, mint például tárgyak mozgatása, hangok kiadása stb., amelyekre állítólag nincsen természetes magyarázat.

A nyugati világban gyakran tartják a szellemeket olyan lelkeknek, amelyek képtelenek haláluk után nyugtot lelni, és ezért vándorolnak a Földön. A megnyugvásra való képtelenség magyarázata sokszor egy elvégezetlen feladat, például egy áldozat, aki bosszút akar állni a saját haláláért. A bűnösök néha azért maradnak a világban, hogy elkerüljék a büntetést a túlvilágon, mint a Pokol vagy a Purgatórium. Egyes elképzelésekben a kísértetek a Limbo lakói, ami az a hely, ahova a meg nem keresztelt gyermekek kerülnek. Nem árt megjegyezni, hogy a Biblia tanításait követő keresztény egyházak nem hisznek a szellemekben mint visszatérő halottakban, és az ilyen jelenségeket a legjobb esetben is démonoknak tulajdonítják.

Bár vannak, akik hisznek a szellemekben, a tudományos közösség többsége elutasítja a szellemek létezését. A szkeptikusok a kísértetészleléseket legtöbbször az Occam borotvája-jelenséggel magyarázzák, ami kimondja, hogy több lehetséges magyarázattal szembesülve az ember hajlamos az egyszerűbbet választani. Gyakran rámutatnak arra is, hogy a legtöbb észlelés akkor történik, amikor az érzékelési képességeink korlátozottak, és hogy a bizonyítékok nem lehetnek meggyőzőek, mert nem történnek olyankor, amikor képességeink tökéletes birtokában vagyunk.

Gyakran megkérdőjelezik a kísértettörténetek terjesztőinek motivációit is. Sokan terjesztik, hogy kísértetek láttak csak azért, hogy megrémisszenek másokat, vagy hogy személyes hírnévre tegyenek szert. Például a kísértetekről szóló pletykák segítenek távol tartani a gyerekeket azoktól a helyektől, ahol megsérülhetnek (például egy elhagyott háztól). Egy átokról szóló híresztelés segíthet elriasztani a sírrablókat. Egy "halottlátó" vagy médium ellenben könnyű bevételre tehet szert, ha azt állítja, hogy kapcsolatba lépett a halottakkal.

Tényleg léteznek?

Amióta csak ember él a Földön, hisz abban, hogy a világ nemcsak szemmel látható jelenségekből áll. Talán nincs is olyan hely a bolygónkon, ahol ne lennének követői a spiritualizmusnak, amely azt vallja, hogy szellem, lélek és láthatatlan erő lakozik minden élőben és élettelenben. Az antimisztikus világlátás szerint minden létező dolog szent, s ez a felfogás ember és természet viszonyát alapvetően különbözővé formálja a modern Nyugatra jellemző tiszteletlen, önző és fölényes magatartástól. A mindent átható lélek összekapcsol minden létező dolgot. Ebben az érzékeny és szövevényes rendszerben a hívő ember figyel környezetének legapróbb rezdüléseire is.

Európát évezredek óta kísértetek, szellemek népesítik be, amelyek többnyire folyosókon, félhomályos lépcsőházakban tűnnek fel. A leghíresebbek persze ódon kastélyok csipkés oromzatán lépkednek méltóságteljesen.

Már a régi, ókori időkben is készültek feljegyzések kísértetekről a görög és római időkben egyaránt. Nagyon sokféle kísértetet tartanak számon és kevés az olyan szabály, amely alkalmazható megjelenésükre. A hőmérséklet lehűlésén kívül különösebben nem változik semmi más a környezetben, ha feltűnnek. Ugyanúgy meg lehet látni őket fénynél, mint éjszakai sötétben, házban vagy kültérben.

A kísérteteket általában rézsútosan látják, szemtől-szembe ritkán vagy soha nem észlelhetőek. Vannak kivételek is. Számos történet hallható olyan találkozásokról, melyben az élő személyek kommunikálni tudnak a szellemekkel, sőt néha olyan erős a fizikai jelenlétük, hogy nem is tűnnek egy halott ember kísértetének. 

A legtöbb kísértetről azt tartják, többnyire egy helyen jelennek meg, általában ott, ahol éltek, felnőttek vagy valamilyen komoly élmény - esetleg a halálukkal kapcsolatos trauma érte őket. Akadnak emberek, akik nem sajnálják a fáradságot kísértetjárta helyek felkutatására. De a szellemek váratlanul szoktak megjelenni, s néha egy mozdulat elég, hogy elriassza őket. Általános közhely, hogy képesek a falakon át mozogni, legtöbbször azonban tömör alakban jelennek meg, és még árnyékot is vetnek. Nem szívesen mutatkoznak ellenőrzött körülmények között. Ez persze nem tagadja a létezésüket, de megnehezíti bizonyításukat.

A legérdekesebb szellem az ún. doppelganger, vagyis az élő ember szelleme, mely sokszor az illető halálát megelőzően jelenik meg. Tévedés lenne azt hinni azonban, hogy szelleme csak embereknek lehet. Láttak már állatszellemeket is, de házak, buszok, egyéb tárgyak szellemképeit ugyanúgy. Kutatások szerint a kísértetet látók közül 84%-ban csak látják, 37%-ban hallják és 15%-ban meg is érintik őket.

A leghíresebb kísértetvadász Harry Price (1881-1948). Valójában nem sikerült bebizonyítania a szellemek létezését, de tanúsított és feljegyzett számos furcsa tapasztalatot, a legkülönösebbeket a borley-i parókián. (ld. érdekes történetek)  

Számos történet szól emberekről, akiknek a kísértetek olyasmiket mondtak el, amikről saját maguk nem tudtak; óvták őket és tájékoztattak a jövedőről. Ezekre vonatkozólag igen kevés a hiteles bizonyíték, s noha megannyi érdekfeszítő esetről hallhattunk, a kísértetek létezését ez ideig bizonytalannak kell tekintenünk.