Minél kalandosabb egy kalandfilm, annál lázasabban keresik benne a Szent Grált. A Grál legendája a középkorból ered, leggyakrabban kehelynek ábrázolják, bár az ezoterikus elképzelések szerint inkább szimbólum, mint tárgy.

A legelterjedtebb legenda szerint a Szent Grál volt Jézus pohara az utolsó vacsorán, és abba fogták föl sebeiből kiömlő vérét, amikor keresztre feszítették.  A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket is tartalmaz.

Az egyház által nem elfogadott, apokrif iratok szerint a Grál díszítéséül szolgáló smaragd eredetileg Lucifer koronáját ékesítette, és akkor hullott ki belőle, amikor az Úr letaszította őt a mennyből. De olyan utalásokat is találni, miszerint a grál egy féldrága kőből, jáspisból van kifaragva, és aki abból iszik, örökké fiatal marad. A legvalószínűbbnek azonban azt tartják, hogy egy dísztelen, kőből faragott poharat kell keresni.
Visszatérve a szent iratokra, arimateai József volt az, aki Jézus vérét felfogta a Grálba. Miután Jézus feltámadt, és teste eltűnt a barlangból, Józsefet vádolták meg azzal, hogy ellopta a holttestet, ezért börtönbe zárták és nem adtak neki sem enni, sem inni. Életét állítólag a Grál mentette meg, melynek őrzője volt, és mely a táplálékát mindvégig biztosította.

Olyan változat is van, miszerint arimateai József olyan italt adott a megfeszített Jézusnak a Grál-kehelyből, mely merevgörcsöt okozott. Miután mindenki úgy vélte Jézusról, hogy meghalt, arimateai József megszüntette a méreg hatását, és Mária Magdalénával együtt, akit az apokrif evangéliumok Jézus feleségének írnak le, a mai Dél-Franciaország területére menekültek. A Merowing királyok eszerint magának Jézusnak lennének a leszármazottai.

Egy másik legenda szerint Jézus feltámadása után a Grált angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Ezután magukkal hozták a kelyhet Európába, és egy titkos helyre rejtették.
De azt is mondják, hogy Szent Heléna (az első keresztény császár anyja), miközben Jeruzsálemben Jézus relikviái után kutatott, talált egy kis kőpoharat Jézus sírjában, amiben szerinte Mária fogta fel a keresztre feszített Jézus vérét. Mivel nem valószínű, hogy Jézus aranyból, drágakövekkel kirakott kehelyből ivott volna, erről a kőpohárról feltételezik azt leginkább, hogy Jézus pohara volt. Az eredetét nem tudták Jézusig visszavezetni, ezért Szent Heléna „állításán” kívül más bizonyíték a hitelességről, egyelőre nincs.
A sokadik legenda szerint azonban a Szent Grál tulajdonképpen nem is kehely volt, hanem, mint az az Indiana Jones és az utolsó kereszteshadjárat című filmben is látható, egy láda, és a zsidók és Isten között létrejött szövetségről szóló „szerződést”, és a tízparancsolat írott változatát őrizték benne. Vagyis a Grál nem volt más, mint az elveszett frigyláda.

A Szent Grál legendája a XIII. századi történetekben Artúr királlyal, és lovagjaival kapcsolatban merült fel. Ezek alapján az V. században egy kincset érő ereklyét elrejtettek Anglia szigetén, amikor a Rómaiak megtámadták a Vizigótokat. Ez az ereklye pedig, a legenda szerint maga a Szent Grál, amiből Jézus ivott az Utolsó Vacsorán.

Hogy e pillanatban hol lehet a Szent Grál, senki sem tudja biztosan. De feltételezések szerint lehet Angliában, Glastonbury-ban, vagy akár a francia vagy spanyol Pirenusokban egy középkori várban elrejtve. A legendák szerint egyébként Nagy Lajos királyunk is kapcsolatban állt a Grállal.
Néhány évvel ezelőtt felröppent egy hír, miszerint megfejtették a Szent Grál titkát. Úgy vélték, hogy egy 250 éves emlékművön található titkos jelzés elvezet a szent kehely mostani lelőhelyéhez. Mindezt egy idős, brit házaspár állította, akik egész életüket a kódfejtésnek szentelték.
Az angliai Staffordshire 250 éves emlékművén található titkos felirat megfejtésén már igen sokan dolgoztak, de nem tudták megfejteni. Ám a nyugdíjazott kódfejtő házaspár azt állította, hogy megfejtették a kódot, és nemsokára akár a Szent Grált is megtalálhatják. A kód tíz betű: „D.O.U.O.S.V.A.V.V.M.”. Már Darwin is próbálta megfejteni. Feltételezték, hogy a kódot egy titkos rend találta ki, de ennél tovább sose jutottak.
Oliver és Sheila Lawn szerint az üzenet egy titkos keresztény szektától származik, és az áll benne, hogy Jézus evilági próféta volt, és nem isten. Ez az állítás eretnekségnek számított a 17. századi Angliában, ezért volt szükség a kódolására. Lawn szerint a kód „Sion szerzeteseitől” származik, akik egyesek szerint a templomos lovagrend utódainak tekintették magukat. A templomos lovagrendről viszont azt tartották, hogy ők a Szent Grál őrzői. Ráadásul az emlékművön található dombormű alkotója, Nicholas Poussin valóban egy titkos rend tagja volt a kortársak tanúsága szerint. Ez a titkos rend a feltételezéseket követve vagy a templomosok rendje vagy a Sion szerzetesrend lehetett.

Hogy valaha előkerül a Szent Grál, a komoly történészek szerint esélytelen. A tudósok úgy vélik, a Grál köré szőtt történetek csak a legenda körébe tartoznak, és az sem biztos, hogy a Grál egyáltalán létezett. A legendát az táplálja, hogy a hiedelmek szerint, ha előkerülne, újra visszaállítható volna a paradicsomi állapot, a tökéletes harmónia, a megvilágosodás, az édeni boldogság.