Ojszin születéséről a következő történetet mesélték az ulsteriek:
Egyszer Finn és társai éppen vadászatról tértek haza, mikor egy szarvasünő futott keresztül az úton. Kutyák és vitézek utána eredtek, de elmaradtak mind az üldözők, csak Finn és két piros fülű fehér kutyája tudott a nyomában maradni. Finn nagyon szerette ezt a két kutyát, és azt is mondják, hogy valójában nem igazi kutyák, hanem elvarázsolt gyermekek voltak, Finn rokonai. Finnt csak egyetlen¬egyszer látták sírni életében, mikor szeretett fehér kutyái elpusztul¬tak. Ez azonban sokkal később történt, mint amikor ez az esemény lejátszódott.
Egy idő múlva a szarvasünő abbahagyta a futást, és lefeküdt a fűbe, a két fehér kutya pedig ott játszott körülötte, és nyaldosták az arcát. Csodálkozott Finn, és megparancsolta, senki ne merje bántani az ünőt. Hazavezette otthonába, éjszaka pedig az ünő gyönyörű leánnyá változott. Elmondotta, hogy egy gonosz varázsló változtatta szarvassá, mert nem akart a felesége lenni, és Finn védelmét kérte. Finn megszerette a tündérleányt, s ez lett az első felesége. Hónapokig boldogan éltek, egészen addig, amíg Finn-nek csatába kellett mennie. Hét napig volt távol Finn, amikor pedig a nyolcadik napon győztesen hazatért, eltűnt a felesége. Megtudta Finn, hogy miközben távol volt, a gonosz varázsló felvette magára Finn alakját, és így hatolt be a várba. Finn felesége örömmel futott feléje, mert azt hitte, férje jött meg a csatából. Mikor a varázsló a tündérlányhoz ért, rávágott egy aranyos mogyoróággal, s erre a leány ismét szarvassá változott. A vadászkutyák rátámadtak a szarvasra, az pedig elfutott az erdőbe, és soha többé nem találtak rá.
Hét évig kereste Finn feleségét a távoli völgyekben és a sötét rengetegekben. Nem vitt magával más kutyát, mint a két fehéret, amelyek annak idején felismerték a szarvasban az elvarázsolt lányt.
Egy nap a két fehér kutya dallamos ugatása vad morgássá válto¬zott. Finn utánuk sietett, és kutyáit iszonyatos küzdelemben találta. Egy nagy fához hosszú hajú, meztelen kisfiú volt kötve, és egy csomó kopó szét akarta a gyermeket tépni, de Finn fehér kutyái hősiesen védték a kisfiút. Finn szétkergette a vad kopókat, kiszabadította a gyermeket, és hazavitte. A kisfiú elmondotta, hogy mostanáig egy szelíd szarvasünő nevelte. Nyáron az erdő gyümölcseit ették, télen pedig egy barlangban volt étel készítve számukra.
Egyszer azonban egy idegen férfi érkezett, mogyoróvesszővel ráütött a szarvasünőre, és elhurcolta magával; a kisfiú egyedül ma¬radt az erdőben, ekkor egy csapat vad kutya támadta meg, és bizonnyal széttépték volna, ha Finn nem menti meg. Finn felismer¬te a gyermekben saját fiát, és Ojszinnak, vagyis Kicsiny Szarvas¬nak nevezte el.
Mikor Ojszin megnőtt, igen híres harcos és dalnok lett. Sok különös kalandot élt át, fejetlen szörnyekkel és más rémekkel is harcolt, járt Tündérországban és az Ifjúság Honában, és sértetlenül érkezett vissza. Senki sem tudta megölni, mert megjósolták a
druidák, hogy sok száz évig kell élnie, egészen addig, amíg Írország lakói keresztény hitre térnek. Azt is mesélik, hogy élete végén unat¬kozott Patrikkel, aki az íreket keresztény hitre térítette. Ojszin ekkor már sok száz éves volt, harcostársai régen meghaltak, és ő egyedül barangolt az ír erdőkben. Ojszin elmondotta Patriknek Finn és harcosainak kalandjait, és az íródeákok feljegyezték ezeket a törté¬neteket. Ilyen módon maradtak meg napjainkig a Finnről és a fiarákról szóló elbeszélések.