Egy napon Ulsterben Konhovár király udvari mesemondójának házában nagy lakoma volt. A háziasszony, aki éppen gyermeket várt, maga hordta fel a drága ételeket és italokat. A vendégek között volt a bölcs varázsló Katbad druida is. Az asszony megkérdezte tőle:
- Szép Katbad, varázstudó druida, jósold meg, mi lesz gyerme¬kem sorsa.
Így felelt a druida: - Gyönyörű kislányod fog születni, szőke, fürtös hajú, kék szemű. Fehér lesz a bőre, piros ajkai között fehér gyöngyfogak villognak. Karcsú az alakja, a haja hosszú. Királyok fognak versengeni a kezéért, és az ulsteri vitézek keserves halállal pusztulnak el miatta. Sok bajt hoz Ulsterre ez a lány. Ezért hívják Derdriunak, ami annyit tesz: Vészthozó.
Hamarosan világra jött a kislány, és csakugyan olyan szép volt, mint ahogy a bölcs druida megjósolta. Az uisteriek emlékeztek a jóslatra, és el akarták pusztítani a lányt. Csakhogy Konhovárnak megtetszett a tündérszép újszülött, s azt mondotta:
- Vigyétek a lányt az én házamba, majd én felnevelem, és ha megnőtt, feleségül veszem.
Az ulsteriek nem mertek szembeszállni a király akaratával. A lányt a világtól elzárva nevelték egy tanyán. Egy ember sem mehetett a ház közelébe, csak nevelőszülei s egy öreg boszorkány, aki hatalmas varázsló volt, és akinek nem lehetett megtiltani, hogy meglátogassa Derdriut.
Egy téli napon Derdriu nevelője borjút nyúzott vacsorára a havon. Néhány csepp vér hullott a hóra, és egy holló szállt a vérre. Derdriu így szólt a boszorkányhoz:
- Olyan férjet szeretnék, akinek a haja fekete, mint a holló, bőre fehér, mint a hó, orcája piros, mint a vér.
így felelt a boszorkány: - Szerencse és boldogság kísérje élete¬det, Derdriu. Van ilyen férfi, nem is lakik tőled messze, csak itt a közeli várban. Noiszi ez, Uszneh fia. Erre így szólt a lány: - Majd meghalok a vágytól, hogy láthassam Noiszit.
Egy napon Noiszi egyedül sétált a várfalon, és énekelt. Szép hangja volt Noiszinak, emberek és állatok egyaránt szívesen hallgat¬ták. Több tejet adtak a tehenek, ha Noiszi énekelt. Harcban felül¬múlhatatlan volt, vadászatban utolérhetetlen.
Meghallotta Derdriu is az éneket, kiszökött a házból, s a hang után futott. Meglátta Noiszi a lányt, de nem ismerte fel, hanem incsel¬kedni kezdett vele. Derdriu tréfásan felelt, de hamarosan komolyra fordította a szót, és kérte Noiszit, szökjenek meg együtt.
Meghökkent Noiszi, aki közben felismerte Derdriut, hiszen emlé¬kezett a druida jóslatára, és nem akart a király menyasszonyával megszökni. Csakhogy Derdriu kevély szóval sértegette az ifjút, és gyávának nevezte, aki elszalad egy nő elől. Addig-addig kötekedett az ifjúval, amíg Noiszi összehívta fivéreit. A fivérek így szóltak:
- Rossz dolog az, ami történt, de nem maradhatsz szégyenben egy lány előtt. Mi nem hagyunk cserben. Szöktessük el a lányt, és költözzünk el mind egy másik tartományba.
fgy is történt. Útnak indultak éjszaka Derdriu, Uszneh három fia, háromszor ötven harcos, háromszor ötven asszony és háromszor ötven kutya és háromszor ötven szolga. Sok hercegi udvarban meg¬fordultak, de senki sem mert menedéket adni nekik, mert féltek Konhovár királytól. Addig vándoroltak, amíg írország északkeleti partjához értek. Áthajóztak hát Skótországba, megtelepedtek a va¬donban, és az erdők vadjait vadászták. Amikor azonban elfogyott az élelmük, elhajtották a skót gazdák állatait. A skótok sereget gyűjtöt¬tek, hogy megöljék őket. Csakhogy Noiszi védelmet kért a skót királytól, aki kíséretébe fogadta őket, s az ír harcosok a skót király zsoldos katonái lettek. Mindez Derdriu miatt történt.
Egy hajnalban a skót király szolgája arra vetődött, ahol Noiszi lakott Derdriuval. A nyitott ajtón keresztül megpillantotta az alvó párt. Rögtön a királyhoz sietett, és azt mondta:
- Nincs szebb asszony a világon, mint Noiszi felesége. Öld meg a férjét, és vedd magad feleségül Derdriut. A király más útón akarta Derdriut feleségül megszerezni, és titokban hozzá küldte egy követét. Csakhogy Derdriu mindent elárult férjének. Éjszaka tehát ismét összegyűltek az ulsteriek, elszök¬tek Skóciából, és elhajóztak a tenger egy lakatlan szigetére.
Eljutott a történtek híre Ulsterbe, Konhovár király udvarába is. Így szóltak az ulsteriek: örök szégyen, hogy Uszneh vitéz fiai idegen földön pusztulnak el Derdriu miatt. Bocsáss meg nekik, és hívd őket haza.
Követeket küldött Konhovár király Noiszihoz, hogy hazatérésre bírja őket. Túszul hozzájuk küldte Fergusz vitézt és saját fiát is, néhány válogatott harcossal.
Elhajóztak hát Uszneh fiai frországba, de megesküdtek, hogy addig nem nyúlnak ételhez, míg Konhovár király asztaláról nem ettek. Amikor kikötöttek, éppen akkor érkezett Írországba Eogan, Fernmah hercege, Konhovár régi ellensége, hogy békét kössön Ulsterrel. Konhovár titokban megüzente neki, hogy gyilkolja le Uszneh fiait, akkor helyreáll közöttük a béke.
Noiszi és társai éppen a vár előtti falon ültek, és Konhovárra vártak. Ekkor Eogan emberei hátulról, orvul rájuk támadtak. Rette¬netes harc kezdődött, Uszneh fiait megölték, Derdriut pedig össze¬kötözve Konhovárhoz vitték.
Megtudta ezt Konhovár király fia, akit túsznak küldtek Noiszihoz, és felbőszült apja árulásán. Testvérharc tört ki az ulsteriek között, és egymást gyilkolták le a harcosok, tizenhat esztendeig nem állt helyre a béke Ulsterben. Mindez Derdriu miatt történt.
Derdriu egy évig élt Konhovárnál. Egy esztendeig nem mosoly¬gott, alig evett, alig aludt, és fejét térdére hajtva búslakodott. Ezt az éneket énekelte
- Hazajöttek Uszneh hős fiai, vadakat hoztak az erdőből. Erdei vadmézet ettünk hozzá, patakvizet ittunk. Szebben énekeltek Usz¬liu hős fiai, mint Konhovár király udvari költői. Jaj nekem, én okoz¬tam a szép Noiszi és fivérei halálát. Soha többé nem lehetek boldog.
Hiába kérlelte Konhovár király, Derdriu nem akart felejteni. Akkor megkérdezte a király Derdriut:
- Ki az, akit a legjobban gyűlölsz a földön?
- Téged és férjem gyilkosát - felelte Derdriu.
- Akkor hozzá adlak feleségül - gúnyolta a király. Kocsiba ültette hát, hogy elvigye ahhoz, akinek a dárdája átszúrta Noiszit. Amint robogott a kocsi, egy kanyarnál sziklafal hajlott ki az útra, Derdriu felugrott a kocsiban, fejét a sziklafalhoz verte. így halt meg a legszebb ulsteri asszony.