A bárdhagyományok írásos emlékei

Az ír mitológiának alapvetően négy "köre" van. Ezek:
- A Mitológiai Kör
- A Feniánus Kör
- A Történelmi Kör (más néven a Királyok Köre)
- és Az Ulster-i Kör.
Ez utóbbi központi története a Tain Bó Cuailnge. Két könyvben fordul elő, ezek:
- a Lebor na hUidre (A Sötét Tehén Könyve) - késő XI. - kora XII. század
- és a Lecan Sárga Könyve - XIV. század.
Az Ulsteri Kör fő alakjai Conchobar király, és hatalmas harcosa, Cú Chullain.

A három fő kézirata az ír mitológiának:
- a Lebor na hUidre , ebben található Bran utazása is, továbbá Nennius Historia Britonnum-ja,
- a Lebor na Núachongbála (Leinster Könyve) (1150), melynek fontos része a Lebor Gabala Erenn és a dindsenchas,
- és a Rawlinson kézirat (B 502).
A történetek eredetét ezek az iratok az V.-VI. századból származtatják.

További fontos kéziratok a késő XIV.- kora XV. századból (összefoglaló nevük: Trecheng Breth Féne):
- Leabhar Buidhe Lecain (Lecan Sárga Könyve) (1390 körül) - ez tartalmazza majdnem a teljes Ulster-i Kört
- Leabhar Mór Leacain (Lecan Nagy Könyve) (1418)
- Hy Many Könyve
- és a Leabhar Baile an Mhota (Ballymote Könyve) (1391).
Ez utóbbiban található a Fionn Kereke.

Az Auraicept Na -nEces X. századi bárdtankönyv. Szövegeinek más verziói megtalálhatóak a XII. századi Leinster Könyvében, és a késő XIV. századi Lecan Sárga Könyvében is.

A Mabinogion régi brit mesék gyűjteménye. A történetek két welsh kéziratból származnak, ezek:
- a Llyfr Coch Hergest (Hergest Vörös Könyve),
- és a Llyfr Gwyn Rhydderch (Rhydderch Fehér Könyve).
A Vörös Könyv 1350-1425 között íródott, a Fehér Könyv 1300-1325 között. Néhány történet egy másik kéziratban is fellelhető, mely a Fehér Könyv előtt kb. egy századdal keletkezett.
A Mabinogion maga egy modern cím, melyet Lady Charlotte Guest adományozott a saját Vörös Könyv fordításainak és a Hanes Taliesin-nek. A szót a Mabinogi többes számaként használta (hibásan), melynek jelentése nagyjából "fiatalság", mára azonban már így ivódott be a cím a köztudatba.
A Hanes Taliesin egy kéziratgyűjtemény a XVI. századból, melyben Cerridwen és a híres üst történetei szerepelnek. Emellett egy másik könyv is foglalkozik a neves bárd történeteivel: a XIV. századi Llyfr Taliesin.
A másik két fontos welsh kézirat:
- a Llyfr Du Caerfyrnddin (Carmarthen Fekete Könyve), egy 1250. környékéről származó kézirat, mely welsh verseket tartalmaz a IX.-XI. századból,
- és az Aneurin Könyve (1265).

Ezeken kívül ismeretes még a Barddas, mely egy XVI. századi bár tanulmánya, név szerint Glamorgan-i Llewellyn Sion-é. A dokumentum a keresztény bárdhagyományok teológiai bölcsességét örökítette meg.
Végül fontos megemlítenünk a legendás, elveszett könyvet, a Pheryllt Könyvét, melynek jelenleg nem ismert egyetlen példánya sem.
A történeti részekkel és a törvényekkel foglalkozó könyvek közül érdemes még kiemelni a Senchus Mor-t (438). A Senchus Mor az egyik legfőbb forrása az ír történészeknek. A szöveggyűjtemény Szent Patrik rendelkezéseire alapozódik. Ennek az időszaknak a királya Laeghaire (428-458), a 2 alkirály, három püspök: Szent Patrik, Szent Benigiusz és Szent Cairnech, valamint három tudós (egy filozófus, egy történetíró és egy költő): Dubthach, Fergus és Rossa állította össze a könyvet, három év leforgása alatt. A mű verses formában íródott, az akkori verselési szabályoknak megfelelően. Legkorábbi ismert másolata a XIV. századból való.