|
Kelta nagykereszt
A Kildalton-kereszt, Skócia, Kr.u.800
A kelta (vagy ír) nagykeresztek (használt névváltozatai szerint: Kelta Kereszt, Ír Kereszt, Celtic Cross, High Cros, Holy Cross, Long Cross, stb.) a kelta-ír keresztény kultúrkör területén a 7-8. században megjelent és elterjedt rituális emlékmű típusú létesítmény (építmény). A kelta-ír nagykereszt kőből készül, jellegzetes szerkezetű és formájú, általában kelta-ír díszítőmotívumokkal, és/vagy figurális elemekkel dúsan díszített, többnyire körmotívummal ellátott álló kereszt; a Brit-szigeteken a rómaiak távozása óta keletkezett első olyan nagyobb méretű művek, amelyek a mai napig fennmaradtak, egyes változataikban napjainkban is készülnek. Nagykeresztek már a 7-8. századtól léteztek Írországban, később megjelentek Skóciában és Britannia többi részén is, különösen Northumbriában, néhány példánya a kontinentális Európában is fellehető. A kelta keresztek napjainkban a kelta-ír képző- illetve díszítőművészet egyik legismertebb képviselői (hiv.: 1, 3, 6)).
Kialakult típusok
Szerkezeti típusok:
- (Ogamhoz hasonló) Állókövekbe karcolt, vésett (pl.: Riasc)(hiv. 5)
- Korai, vegyes tartalmat hordó típusok (Monasterboice, régi)
- Korai, csak talpból és kőkeresztből álló típus (pl.: Glendalough 3. sz.)
- Talpból, kőcsapos körmotívumos keresztből és kősapkából álló típus (különféle díszítéssel) (pl: Monasterboice, 1. és 5. sz.)
- Későbbi csak talpból és kőcsapos nagykeresztből álló típus (pl.: Monasterboice)
- 13-14. sz. utáni különféle típusok (sok felé)
- 17-19- századi romantika és szecesszió korabeliek (pl.: Monasterboice, 2 sz.)
- Legújabb koriak 19-20. sz. (pl.: Glendalough, Monasterboice és mindenfelé)
Alkalmazott kőanyag szerint:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
