A kelta nyelvek az indoeurópai nyelvcsalád külön ágát alkotják. A kelta alapnyelv valószínűleg Közép-Európában, az ókori kelták őshazájában alakult ki az i. e. 1. évezred elején. Az első ismert, bizonyíthatóan kelta kultúra a Duna felső folyása mentén és attól északra volt (La-Tène-kultúra) A legrégebbi írott forrásból ismert kelta nyelv a leponti, amely mára utód nélkül kihalt.

Mára csak öt kelta nyelvet (ír, skót gael, velszi, cornwalli és breton) beszélnek, és ezek is veszélyben vannak. A Brit-szigeteken az angol, Bretagne-ban a francia veszélyezteti őket.

Osztályozás, besorolás

Az indoeurópai nyelvtudományban egy időben igen népszerű volt az italikus és a kelta nyelvek közös eredeztetése, beszéltek „italo-kelta nyelvcsalád”-ról, „italo-kelta alapnyelv”-ről. Az indoeurópai nyelvészet mai álláspontja szerint a két ág között valóban meglévő hasonlóságok ilyen mértékben bármely két indoeurópai nyelvcsoport között kimutathatóak, a közös ág feltételezése nem indokolt.

• Indoeurópai nyelvcsalád
  • őskelta (kelta alapnyelv)
    • szigeti kelta nyelvek
      • gael nyelvek (goidel vagy „q-kelta”)
        • előír
          • óír
            • középír
              • ír gael
              • skót gael
              • manx
      • brit nyelvek
        • pikt (†, a besorolása nem biztos)
        • brit
          • cumbriai (†)
          • ówalesi
            • középwalesi
              • walesi
          • déli brit nyelvek
            • breton
            • cornwalli
    • szárazföldi kelta (ókelta) nyelvek (†)
      • leponti (Kr. e. 7–3. század, †)
      • gall (Kr. e. 7. – Kr. u. 2. század, †)
      • galata (Kr. e. 7. – Kr. u. 4. század, †)
      • keltibér (Kr. e. 1. század, †)
      • noricumi avagy keleti kelta (1. vagy 2. század, †)

A szárazföldi kelta nyelvek egymáshoz való viszonya a nagyon kevés írásos emlék miatt nehezen tisztázható. A leponti a többségi álláspont szerint a gall nyelvjárása lehetett, a galata úgyszintén. A noricumi nyelv összes emléke két fragmentum.

P-kelta és q-kelta nyelvek

A fenti nyelvtörténeti besoroláson túl a kelta nyelveket hangtanilag két nagy csoportra szokták osztani attól függően, hogy az indoeurópai alapnyelvi szókezdő labioveláris *k^w- hogyan alakult. Ennek megfelelően, az úgynevezett p-kelta nyelvekben az indoeurópai [k^w] hang p-vé labializálódott – lásd pl. walesi pedwar „négy” –, míg az úgynevezett q-kelta nyelvekben velarizálódott, és [k]-ként örződött meg – pl. ír cethair (ejtsd: ~ kjáhir) [ke-] „négy” (indoeurópai *kw^et^wor).

Mai beszélőik száma

• breton:
  • Beszélők száma: 500 000–1 200 000
  • Hivatalos státusz: nincs
  • Európában beszélik: Bretagne (Franciaország)|

• ír:
  • Folyékonyan beszélők száma: 380 000
  • Hivatalos státusz: Írország, Európai Unió
  • Európában beszélik: Írország, Egyesült Királyság

• manx:
  • Az utolsó anyanyelvi beszélő 1974-ben hunyt el. Azóta a nyelvet „újraélesztették”.
  • Anyanyelvi beszélők: 56
  • Második nyelvként: 1689 (2001)
  • Hivatalos státusz: Man-sziget (Egyesült Királyság)

• skót gael:
  • Hivatalos státusz: Skócia
  • Európában beszélik: Egyesült Királyság

• walesi:
  • Beszélők száma: 750 000
  • Hivatalos státusz: Wales
  • Európában beszélik: Wales, Anglia (Egyesült Királyság)

     

    A kelta nyelvek leírása

    
    

    

    
    

    A szigeti kelta nyelvterület a késő középkorban

     

     

    Gael nyelvek

  • ír (Gaeilge) • Az írek kezdetben az ogham-írást használták. A 700 és 900 között született latin nyelvű vallásos szövegek fordításai viszont már a latin ábécét használó ó-ír nyelven íródtak. 900 és 1200 között a alakult ki a középír, amely jóval leegyszerűsítette az óír grammatikát. 1200-tól beszélhetünk a modern ír nyelvről. Ma szinte kizárólag Írország nyugati partjain, az úgynevezett Gaeltachtokban beszélik anyanyelvként, ám az angol mellett ez Írország (és 2007-től az Európai Unió) hivatalos nyelve.
• skót gael (Gáidhlig) • Kr. u. 500 körül az írek elkezdték meghódítani a mai Skóciát és az ott élő pikteket. Így alakult ki a skót gael nyelv, amely aztán két ágra szakadt: felföldi és alföldi ágra. A kettő közül az alföldi skót kihalt, valójában nem igazán tudjuk, mennyire különbözött a felfölditől. Jelenleg mintegy százezren beszélik.

• manx • Man-sziget nyelve, szintén az írből alakult ki. A 19. században kezdett el hanyatlani, míg végleg el nem tűnt. A manx nyelv utolsó beszélője 1974-ben halt meg.

Brit nyelvek

• walesi • Első írásos nyomai 9. és 12. századi óvelszi glosszákból maradtak ránk. Ebből a korszakból két rövid vers, valamint latin szövegekbe ágyazott nyelvemlékek is fennmaradtak másolatokban. A 12. századtól errefelé megsokszorozódnak a walesi nyelven írt szövegek: történelmi, vallásos és mitológiai munkák, valamint versek is születnek. Jelenleg a walesi az a kelta nyelv, amelyet a legtöbben használnak: mintegy 700 ezren beszélik.

• cornwalli • Az első írásos emlékek 1200 tájáról maradtak ránk. Mint neve is mutatja, Cornwall területén beszélték. A 15. és a 17. század között jelentős cornwalli nyelvű vallásos irodalmi munkák íródtak. Ám a 17. század derekára az angol miatt kezdett kiszorulni a használatból, és a 19. századra teljesen kihalt. Az 1930-as években cornwalli újjászületési mozgalom indult, kevés sikerrel.

• breton • A franciaországi Bretagne-ban a 9. században kezdenek megjelenni óbreton nyelvű glosszák, ám a nyelv ekkori állapotában még nem különült el eléggé, ezért inkább ó-délnyugat britonnak nevezik. A 11. századdal kezdődő hosszú szünet után a 15. században jelenik meg újra breton nyelvű irodalom, ezek főleg vallási tárgyú munkák, de akad köztük egy szótár is. A maihoz hasonló, kiforrott breton nyelvről a 17. századtól kezdődően beszélhetünk.
  Ma négy breton dialektust különböztetnek meg. Mind a négyet a kihalás fenyegette (a francia térhódítása miatt), ám szerencsére időben beindult egy breton újjászületési mozgalom. Jelenleg kb. félmillión beszélik, mindannyian kétnyelvűek.

•  

  Szárazföldi kelta (ókelta) nyelvek

• gall • A mai Franciaország, Svájc és Észak-Olaszország területén használták. A i. e. 3. századtól a i. sz. 1. századig terjedő időszakból maradtak ránk gall nyelvű feliratok. A szárazföldi kelta nyelvek közül erről van a legtöbb információnk, nem utolsó sorban Julius Caesarnak köszönhetően. Az 5. században halt ki, de nyomai megtalálhatók a francia nyelv egyes szavaiban, főleg a mezőgazdaság jelentésmezejébe tartozókban.
  • belga • 1997-ben Chateaubleuben ráakadtak egy olyan feliratra, amely a belga nevű törzs (lat. Belgae) területéről származott. Egyes kutatók szerint ez egy önálló belga nyelv egykori létezését bizonyítja, mások szerint csak egy gall dialektus. A viták máig tartanak.
• leponti • A mai Észak-Olaszország területén használták. A i. e. 6. és 1. század közötti leletek tanúskodnak létezéséről. Egyesek a gall egyik változatának tartják, mások különálló nyelvként beszélnek róla.
• keleti kelta (noricumi) • Ide tartozhattak a Közép-Európa területén élt kelta törzsek nyelvjárásai. A nyelv csak két felirattöredékből ismert (grafensteini és ptuji felirat).
• galata • A legkeletibb kelta nyelv. Használói Görögországban éltek a i. e. 3. századig, amikor is továbbvándoroltak Kis-Ázsiába. Pál apostol hozzájuk intézte egyik levelét. Egyesek a gall egyik változatának tartják. Mára kihalt.
• keltibér • A mai Spanyolország középső részén használták, az i. e. 3. és 1. század közötti feliratok tudósítanak róla. Hangrendszerében sok régies indoeurópai vonást őrzött meg.