A I Ching (ji csing) nyolc, háromvonalas jelből, úgynevezett Kua-ból épül fel, melyeket egymással párosítva, 64 hatvonalas Kua-ból álló teljes rendszert alkotnak. Ezzel már a dolgok változásai pontosan leírhatók. Az e rendszert alkotó 'nyolc trigram' elnevezése a "Pa-kua",s a kínai felfogás szerint, ezt a rendszert nem érdemes tovább boncolgatni, mivel ebből �már valamennyi eredendő dolog származtatható�.

Ősrégi misztikus és szimbolikus képletek ezek, melyek a kinaiaknál a világot irányitó törvényszerüségekben uralkodó dualizmus, a férfias (yang) és nőies (yin) elv kifejezésére szolgálnak. Az egyenes vonalak a férfias, a kettéosztott vonalak pedig a nőies elv kifejezésére szolgálnak.

A legtöbb, élő és beszélt nyelvet - egészen különböző, egyedülálló hangalakjai miatt is - más-más fonetika szerint magyarázzák, s ezt ma már bármely szótárban könnyen megfigyelhetjük.

Így a magyar és az angol nyelv fonetikai jelei is eltérnek egymástól, akárcsak a többi nyelv, a francia, arab, stb. esetében. A magyar nyelvünkben egy viszonylag egyszerű helyzet állt elő: bármit, amit mondunk, fonetikusan leírhatunk, s ez megegyezik azzal az alakkal, amit a kiejtésbeln is használunk. Vagyis a kínai "pa-kua" szó magyarul kiejtve és leírva egyaránt "pa-kua". Angol nyelvterületen a legismertebb a Wade-Giles szerinti átírás, ami a mi fonetikánkhoz hasonlít, s az eredeti angol általános fonetika szerint alakították ki. Hasonlóan, az orosz szótárakban természetesen mindenütt a cirillbetűs átírást használják. Szükségét érezték azonban a Kínai Népköztársaságban, az ötvenes években, egy olyan fonetika kialakításának is, ami főleg a kínai oktatás számára lehet hasznos, hogy a végtelenül nagy ország számtalan dialektusát beszélő lakosságát megtanítsák az egységes kínai köznyelvre. Ez a "Pinjin", vagy magyarul, eredeti kiejtéssel "pinyin" átírás.

Ebben a "pa-kua" szót "bagua"-ként írják, de természetesen pa-kuaként kell ejteni. Fontos, hogy a "pinyin" nem azért született, hogy a szavak kiejtését megváltoztassa.

A pinyin-ben egy-egy hangot többféleképpen is írnak, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a kínai nyelvben ugyanaz a szó többféle jelentéssel is bír, a kiejtéstől és a szövegkörnyezettől függően. Írásban ezt megkölönböztetni csak úgy lehetett, ha ezeket a hasonló kiejtésű szavakat különböző arab betűkkel és összetételekkel írják le. (A kínai írásjelek esetében a kiejtés természetesen nem jelent problémát.)

Néhány példa:
"bang"=páng "pi"=phi;
"ding"=ting "ta"=thá;
"zang"=cáng "cai"=cháj;
"zhang"=csáng "chang"=csháng "ji"=csi "qi"=cshi

Mindezek után a "pa-kua" szót helyesen, magyarul "pa-kua"-ként írjuk, ahogyan kiejtjük, s ha mégis a pinyin átírást használjuk, érdemes mellette megjelölni a szó kiejtését: "bagua (pa-kua)". A sokszor olvasott bágua vagy báguá semmiképpen sem helytálló, mert ilyen szavak a kínai nyelvben nincsenek, és így a beszélt nyelvben világszerte érthetetlenné válnak - főleg egy kínai számára.

A pa-kua, egyes értelmezésekkel ellentétben a feng-shuiban nem terület-et jelent, és nem is a más értelmezések szerinti nyolc égtájat, hanem egyszerűen a nyolc trigram jelképét és filozófiáját, ami a feng-shui egyik alapelve.