Előfordulása

A faj az Auckland-szigeteken volt honos, ahol 1840-ben fedezték fel. Egy bukófaj szubfossilis maradványait megtalálták Új-Zéland déli-szigetén és a Stewart szigeten is, ez valószínűleg azonos az Auckland-szigeteki bukóval.

A hímnek sötét vörösesbarna feje és bóbitája, fekete háta és szürke szárnyai voltak. A tojó valamivel kisebb volt és rövidebb volt a bóbitája.

Mint a bukók általában ez a faj is vízekhez erősen kötött volt, a szigeteken levő édesvizű tavakban élt, de előfordult a csendes tengeröblökben is.

Kihalásához a vadászat mellett a betelpített disznók, patkányok, kutyák és macskák is hozzájárultak, melyek ellen ez a nehézkesen repülő faj nem tudott védekezni.

Összesen 26 példányát gyűjtötték be, az utolsót 1902-ben. Azóta semmi nyoma a fajnak, pedig több alkalommal is intenzíven keresték a térségben.