A kék lóantilop (Hippotragus leucophaeus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó, mára már kihalt

dél-afrikai kérődző.

Előfordulása

A kék lóantilop a mai Dél-afrikai Köztársaság déli partvidékén élt, a tudósítások alapján vizes pusztaságokon.

Megjelenése

A 18. század utazói ellentmondásos tudósításokat hagytak ránk erről a fajról. Európába mindössze néhány koponya és bőr került, és összesen négy teljes preparátum létezik. Ezek marmagassága 102-106 centiméter, és a méretek alapján elmondható, hogy a kék lóantilop tömege nem haladta meg a 160 kilogrammot

. A múzeumi példányok egyike sem mutat kékes árnyalatot – talán az idősebb pédányok ritkuló szőrzetén átsejlő bőr vagy a fekete és sárgás szőrszálak keveredése okozhatta a színhatást.

Az antilopok többségéhez hasonlóan alsó- és felső állkapcsának mindkét felén hat-hat foggal rendelkezett, amelyek elkülönültek három-három zápfogra és előzápfogra.

Életmódja, szaporodása

A kék lóantilop mintegy húszfős csordákban élt, és főleg fűfélékkel

táplálkozott. Feltehetően a többi lóantilopféléhez volt hasonló szaporodása is (ld. ott).

A faj kihalása

A leletek tanúsága szerint a kék lóantilopok az utolsó jégkorszak végén Dél-Afrika nagy részét benépesítették, azonban a faj létszáma ismeretlen okokból – talán a szavanna elbokrosodása, a klíma felmelegedése, az ember által tenyésztett juhok megjelenése miatt – kb. 2000 éve drasztikusan lecsökkent. Az első európai, aki hírt adott a fajról, a német Peter Kolb volt 1719-ben. A faj már valószínűleg a nyugati hódítók megjelenése nélkül is a kihalt volna, de a fehér vadászok megjelenése felgyorsította a folyamatot. A svéd Carl Peter Thunberg már 1774-ben feljegyezte, hogy a populáció

erősen megritkult. Martin Lichtenstein szerint 1799-ben, más híradások szerint 1800-ban pusztították el az utolsó példányt. A kék lóantilop volt az első dokumentáltan kipusztult afrikai nagyvad.

Ekkor még a tudományos gyűjtemények, múzeumok nem voltak olyan helyzetben, hogy elegendő mennyiségű trófeát, csontot, bőrt és más preparátumokat gyűjtsenek, azonban ennek ellenére négy bőr a mai napig fennmaradt: Bécsben, Leidenben, Párizsban és Stockholmban. A hajdani elterjedési területen kiásott leleteket leszámítva Amszterdamban és Glasgowban egy-egy koponyát, Uppsalában, Londonban és Fokvárosban pedig egy-egy szarvpárt

őriznek.

Rokonai

A kék lóantilop mellett még két, még viszonylag nagy példányszámban fennmaradt fajt sorolnak a Hippotragus-nembe:

• Fakó lóantilop (Hippotragus equinus)
• Fekete lóantilop (Hippotragus niger)