A kvagga az alföldi zebra egy kihalt alfaja, mely egykor nagy számban előfordult Dél-Afrika Fokföld tartományában és Orange Free State déli részén. Abban különbözött a többi zebrafajtól, hogy a megszokott sávos minta kizárólag csak a teste első részén volt látható. A középső részen a csíkok elsötétültek és a sötét, sávok közötti terület kiszélesedett, a hátsó lábak pedig sötétbarnák voltak. A név a zebrára használt khoikhoi szóból ered és

hangutánzó szó, mellyel a kvagga hívását utánozták.

Osztályozás

A kvaggát eredetileg egyedülálló fajként, Equus quagga néven osztályozták, 1788-ban. A következő ötven év során sok más zebrafajt is leírtak a természettudósok és felfedezők. A bőr mintázatok óriási eltérése miatt (nincs két egyforma zebra), a taxonómusok rengeteg "fajt" írtak le és nem könnyű megmondani, hogy melyek ezek közül a valódi fajok, melyek alfajok

és melyek egyszerűen csak természeti változatok.

Sok idővel azelőtt, hogy ezt a kuszaságot kibogozták volna, a kvaggát a kihalásig vadászták. Bőrét lenyúzták és húsát háziállat eledelként hasznosították. Az utolsó vadon élő kvaggát valószínűleg az 1870-es évek elején lőtték le és az utolsó fogságban élő egyed 1883. augusztus 12-én múlt ki az Artis Magistra Állatkertben, Amszterdamban

. A különböző zebrafajok kuszaságából eredően, főleg a nagy nyilvánosság miatt, a kvagga még azelőtt kihalt, hogy rájöttek volna, hogy ez egy különálló faj.

A kvagga volt az első olyan kihalt élőlény, melynek DNS-ét tanulmányozták. A Smithsonian Intézetben végzett jelenkori genetikai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a kvagga valójában nem volt teljes mértékben különálló faj, de körülbelül 120.000 és 290.000 évvel ezelőtt elvált a hihetetlenül változatos alföldi zebráktól, az Equus burchelli-től és ezért a tudósok javasolták, hogy Equus burchelli quagga-nak nevezzék el. Azonban a binomiális nómenklatúra

szabályai szerint, ahol egyetlen fajnak két vagy több névváltozata létezik, ott az első név prioritást élvez. Mivel a kvaggát harminc évvel korábban írták le, mint az alföldi zebrát, a kvagga megfelelő meghatározása E. quagga quagga, az alföldi zebráé pedig E. quagga burchelli.

Kísérletek a kvagga felélesztésére

A kvagga és a létező zebrák közötti közeli rokonság felfedezését követően Reinhold Rau elindította a Kvagga Projektet

Dél-Afrikában, melynek célja a kvagga újjáélesztése az alföldi zebra keresztezésével, az állatok vadonba történő visszatelepítésére. 2006 elején azt jelentették, hogy a projekt harmadik és negyedik generációja során olyan állatokat hoztak létre, melyek szinte ugyanolyan ábrázattal rendelkeznek és kvagga példányoknak tartották őket, habár kinézetük alapján az, hogy a projektnek sikerült az eredeti kvagga valódi "újrateremtése", vitatott.

A konzervált állatokból 1984-ben vontak ki sikeresen DNS-t, ám a tenyésztéshez szükséges DNS helyreállítására alkalmazott technológia még nem létezik. Az olyan bőrök mellett, mint amelyet a Londoni Természettudományi Múzeumban is őriznek, világszerte 23 ismert kitömött és konzervált kvagga létezik. A 24. egyed Königsbergben, Németországban pusztult el a II. világháború

alatt.

Kvagga hibridek és hasonló állatok

A zebrák keresztezhetők más lófélékkel, például a szamárral és a lóval. A modern állatfarmokon is ezt teszik. Az utódokat szamárzebroidnak és lózebroidnak nevezik (a zebrahibridek összefoglaló neve zebroid

). A zebroidok gyakran kuriózumnak számítanak, habár néhányat betörnek kocsi elé vagy hátasállatnak. 2005. január 20-án született meg Henry, a Kvagga Projekt csikója. Ő hasonlít leginkább a kvaggára.

A kvagga lóval történő keresztezését 1896-ban jelentették George M. Gould és Walter L. Pyle Anomalies and Curiosities of Medicine című művében:

Az 1815. évben Lord Morton pároztatott egy hím kvaggát egy fiatal, 7/8-ad részben arab vérvonalból származó pej kancával, melyet azelőtt még soha nem kereszteztek. Az eredmény egy nőstény hibrid lett, mely mindkét szülőre hasonlított.

1859-es A fajok eredete című művében Charles Darwin

emlékezik vissza arra, hogy látott zebra-szamár hibrideket ábrázoló színes rajzokat, melyről a következőként vélekedett "Lord Morton híres hibridje egy pejtől [sic] kanca és hím kvagga..." Darwin ismét említést tesz erről a jelentős hibridről 1868-ban Állatok és növények változásai háziasításuk során című könyvében  és arra a cikkre hivatkozik, melyben Lord Morton először írta le a keresztezést.

Az okapi külső jellegzetességei nagyon hasonlítanak a kvaggához, melynek elülső negyede teljesen egyszínű és utolsó negyede erősen csíkozott. Ám az okapi nem áll rokonságban a kvaggával, a lóval, a szamárral vagy a zebrával. Legközelebbi rokonságban a zsiráffal áll.